Pár évvel ezelőtt mély gödörbe kerültem, és az onnan kivezető út eredményeképpen lettem az, aki: író, coach és egy nő, aki segíteni akar a nőtársain a tartalmaival.

Nem voltam nagyon beteg, nem vesztettem milliókat, vagy házat sem, ráadásul boldog házas életet élünk a 2 csoda szép ikerlányunkkal együtt.

De akkor milyen mély gödörből kellett kimásznom, ami idáig vezetett?

Hagytam, hogy kiszipojozzanak, kiszívják az energiámat az utolsó cseppig és „lehúzzanak a sárga földig”.
Teljesen padlót fogtam.
Életem eddigi összes területén nőkkel dolgoztam. Természetemből adódóan a kedves, megértő és segítőkész szerep volt az enyém. Nem bántam, mert tényleg jól éreztem így magam. Volt, hogy bántottak, lekurváztak, megloptak, kibeszéltek. A nők körében ez mondhatni, hogy „mindennapos”. Persze nem egyszerre és nem ugyan attól a személytől. Minden sérelem egy tapasztalás. Most már tudom. De addig, amíg az ember nem tudja, ez fáj, és felteszi magának a kérdést: miért rajta csattan minden? A tapasztalatlansággal jár az is, hogy többször hibáztam én is, és többször meg is érdemeltem, például hogy megloptak – de ezt már a mai fejemmel mondom. Fiatalon nem érted miért bántanak vagy mi az ami taszítja őket belőled. Mindig is hallottam azt a szót, hogy energia. De mi az? Mit tud? És én miért nem tudom használni, miért nem érzem? De persze amit nagyon erőltetsz, az nem fogja megmutatni magát.

Út a “mélybe”

A lányaim születése után létrehoztam a saját vállalkozásomat és szempilla stylist lettem. Szépen haladtam fel a ranglétrán. A versenyek és a social média hirdetések meghozták a vendégeket is. Imádtam csinálni. A saját magam ura voltam, és végre én szabtam meg a szabályokat.
Meghúztam a határaimat.
Később már annyira ambiciózus lettem, hogy tanfolyamról tanfolyamra jártam, és azt vettem észre, hogy már a kozmetikámat üzemeltetem.
Nem volt megállás: a tanfolyamoknak köszönhetően sikeres voltam a szakmámban és jól is kerestem. Ez az! Gondoltam, végre elértem a célomat. Akkoriban az Auchan üzletlánc egyik üzletében béreltem egy helyiséget. Az üzleten belül volt körmös és fodrász szolgáltatás is. Az ott dolgozó lányok is kedvesek voltak és a természetemből adódóan is meghallgattam mindenkit. Az egyik lány közelebb érezhetett magához, mert nagyon megnyílt nekem. Sok sérelme és elakadása volt, többször sírt is amikor beszélgettünk. Próbáltam őt támogatni, amikor egyik nap rám sem köszönt. Mintha elvágták volna azt, ami ezelőtt volt. Nem tudtam, hogy mit tettem. Volt már olyan is amikor mérgemben rákiabáltam, hogy mondja el miért ilyen távolságtartó, lekezelő és lenéző velem.

Ő csak nevetett. Hónapokon keresztül „éltünk”, dolgoztunk egymás mellett úgy, hogy ebben az energiában voltunk. Hatással volt a többi kolléganőre és a vendégeinkre is. Az ő vendégei utáltak engem és nem is köszöntek. Az én vendégeimet megvádolták, hogy fennhordják az orrukat, és ők nem fognak ilyen embereknek köszönni. A vendégeim természetesen joggal panaszolták el, hogy bejöttek ebbe az üzletbe ahol udvariasan köszöntek, és válaszra sem méltatták őket. Jesszusom… Nem értettem, hogy mi történik itt… A fodrászatban forgóban voltak a kolléganők, nem találkoztam mindegyikkel, de addigra már az összes ellenem volt hangolva. Belém kötöttek a szemetes miatt, a váltópénz miatt, a takarítás miatt, a hangom miatt, és mert létezek. Ebben az energiában éltem hónapokig.

Az én drága természetem nem hagyott nyugodni, és ha már az okát nem is akartam tudni (bár később összeállt), de azt szerettem volna, hogy változzon ez az energia. Szerettem volna megbeszélni és visszaállítani, ami előtte volt.

A döntés

Mondanom sem kell, hogy nem sikerült. Meghoztam hát a döntést, és hazaköltöztem a kozmetikámmal együtt. A vendégeim bárhová mentem, jöttek utánam. Igényes, szavahihető és jó emberek, akik adnak a külsejükre, és nem utolsó sorban egy olyan beszélgető partnerre találtak a személyemben, akiben megbíztak, mert hasonlóak vagyunk.

Még nem tudtam, hogy mi fog jönni ezután…
A fekete leves.
Az, hogy hazaköltöztem, életem legjobb döntése volt, de egyben a legnehezebb időszakom is.
Ezt a csatát magammal vívtam meg.
Történt ugyanis, hogy megkönnyebbültem, és azzal a lendülettel elhagytam magam. Mint aki teljesen lemerült. Így is éreztem magam. Nulla energiaszint. Az a sok harc amit nap mint nap meg kellett vívnom, és hogy kitartóan helyt kellett állnom a munkában és otthon, annyira lemerített, hogy úgy éreztem, nem tudok kimászni belőle.

A körmös lány, aki amúgy teljes vállszélességgel mellettem állt, azt kérdezte tőlem: „Miért érintett ez meg ennyire? Miért hagyod, hogy rádrakódjon? Engedd el ez nem a te problémád.”

Bármennyire is tudtam, hogy igaza van, nem tudtam elengedni, és csak nyomasztott. Nem tudtam megmagyarázni, hogy miért. Eddig működött, eddig nem nyomott el. Eddig megráztam magam és továbbmentem.

És most… órákig fekszem a kádban. Nem jó a közérzetem, begyulladt a karom, kialakult a refluxom. Nem tudtam dolgozni, csak ha 5 Cataflam volt bennem. Enervált, ingerült voltam. Cigiztem és alkoholt ittam amikor alkalom volt rá, ha pedig nem, akkor találtam rá alkalmat.

A körmös lány szerint nagyon közel kerülhettem a fodrász kolléganőhöz, ha ennyire nem tudom elengedni.

De én tudtam, hogy nem ez az oka.
Ma már tudom, hogy ez a sok-sok év lenyomatának az elengedése volt.
Rám rakódott az a sok bántás, a meg nem értés, és az a sok frusztráció, irigység, féltékenység, megalázás, verbális bántalmazás, ami bennük volt, csak rám vetítették ki. (Ez volt az oka a szalonban lévő konfliktusnak is.)
Én meg csak cipeltem, mint egy jó bolond.

De egyszer minden véget ér. Fejben eldöntöttem, hogy felállok, bárhogy is legyen. Én ezt nem akarom tovább. A teljes gyógyulásom 2 évembe telt. Hónapok után már jobban éreztem magam, de minden egyes rész feldolgozása már egy hosszabb folyamat.

Kezdetben a kádban fekve vezetett meditációkat és inspiráló embereket hallgattam. Aztán hallgattam a kocsiban, főzés közben, takarítás közben, és edzés közben. Az, hogy visszatért az életembe az edzés, maga volt a megváltás. Kitisztult a fejem, és pozitív gondolatokkal lett tele. Lett célom és motivációm. Új kihívásokkal találtam szembe magam, és külföldre mentem 3 hetente dolgozni. Minden úgy lett, ahogy én szerettem volna. Barátoknál kaptam szállást, kedvesek voltak a  kollégák, jó pénzt vittem haza. Szükségem volt erre, hogy magam legyek, és felálljak… Ez az utam része  volt. A családom mindenben támogatott. A férjem a legcsodálatosabb ember, akit valaha ismertem, ezt mindenhol elmondom és leírom. Nélküle nem lennék az az ember, aki most vagyok.

Jogosan kérdezhetitek, hogy ha ilyen jó a kapcsolatunk, hogy hogy nem tudott nekem segíteni felállni? A válaszom erre csak annyi, hogy mindenkinek a saját démonjaival kell megküzdenie. A támogató család akkor is fogja a kezedet, ha újra meg újra elesel, mert feltétel nélkül szeret és türelmes. De neked akkor is végig kell menni azon az úton, ő meg ott van, hogy  fogja a kezed, és támaszkodj rá ha kell.

Az Access Bars felfedezése

Nem titok, hogy engem Brian Tracy Főnix szemináriuma hozott vissza az motivációkkal teli énembe.
De ezen az úton ismertem meg Gürtler Gábort, a Folyamat podcast megalapítóját, aki számomra teljesen ismeretlen vizekre eveztetett. Bevallom őszintén, hogy nem igazán értettem, hogy mit képvisel, de annyira akartam érteni, hogy folyamatosan hallgattam. Ekkor egyik epizódjában bemutatta Nikolettet, akit azóta is hallgatok minden nap. Na nem azért mert Gábor nem tudott rávilágítani, mivel is foglalkozik – nagyon is inspirálóan hatottak rám a történetei – egyszerűen elvitt ennek a nőnek az energiája, és imádom hallgatni.
Rávilágított, hogy mi is az az energia, amit én annyira kerestem még fiatal koromban, több, és más nézőpontokat ismertetett meg velem, amelyekkel nagyon is azonosulni tudtam, és megnevezett eszközöket, amivel most már napi szinten foglalkozom, használom, és dolgozok is vele.

Ez nem más, mint az Access Bars.

Pár hónapja baráti nyaralásunkat töltöttük Törökországban, amikor a barátnőm is kimondta ezt a megnevezést. Access Bars.
Te ezt honnan ismered? – kérdeztem.
Elmesélte, hogy egy gépi edzésre jár, és ennek az üzletnek a tulajdonosa Access Bars oktató.

Ó te jó ég, és ezt miért nem mondtad eddig? – kérdeztem újra.

Foglaltuk is az időpontot, és a következő héten már a tanfolyamon csücsültünk, és tátott szájjal hallgattuk minden egyes részét.
Engem teljes magával ragadott az élmény, és Marcsi, az oktató.
A legjobb helyen vagyunk – gondoltam.
De a barátnőmet ennél is jobban magával ragadta. Ő már konkrétan csak ebből él. Ez lett az ő fő foglalkozása.

Amilyen nézőpontokat ad ez az energetikai kezelés, az semmi máshoz nem fogható. Az hogy 7 generációra visszamenőleg kezeli az elakadásaidat, az is egy fantasztikus dolog. A vendégeim hozzá voltak szokva, hogy mindig újítok valamit, így már fel is vettem a szolgáltatásaim közé, amit imádnak. A tapasztalások meg magukért beszélnek.

Egy nap meghallgattam Kevin Trudeau (aki egy eléggé ellentmondásos személyiség, de alternatív egészségügyi és önsegítő írásaival sokaknak segít) egy könyvét a Voizon.
Igen én hallgatok nem olvasok. A figyelmemet többfelé fordítom mert 1 nap csak 24 órából áll. Úgy hogy hallgatom vezetés közben, főzés közben és edzés közben is. Én így „kapcsolom ki” de leginkább így indítom be az agyamat.

Visszatérve Kevin Trudeau írásához, azon belül is A Siker Mesterségéhez. A 4. fejezetben arról ír, hogy több csoport létezik akik ezért vagy azért, de nem jutnak el a sikerig.

Majd megemlíti az ő sikeréhez vezető útját, és ez nem más mint az energia. Az Access Consciousness egyik eszköze a kérdésben lenni. Ezt az eszközt említette, na nem ebben a formában, de máris felnyitotta a szememet a rossz kérdésről, és hogy hogyan lehet máshogy feltenni egy kérdést, hogy az nekünk kedvezzen.

Ez volt az első észrevételem.

Ekkor megemlített egy másik tulajdonságot, amit először az Accessben hallottam, ami nem más, mint hogy 7 generációra visszamenőleg old elakadásokat. A tudomány már igazolta, hogy generációkra visszamenőleg vannak bennünk elakadások, amiket az őseink generáltak belénk, ami a genetikánkba van ivódva, és amit energiával fel tudunk oldani.

Én annyira éber lettem az első kezelésem után, hogy távolról rá tudtam csatlakozni a férjemre.
Nem vicc, komolyan!
A lányaimnál is sikerült, és a vállalkozásommal is.
Nézőpontokat változtat meg úgy, hogy te csak éber vagy rá, és egyik történés után jön a másik.

Amibe belekezdtem, az sokszor embert próbáló. A család mellett, a munkám mellett (amit szeretnék kiváltani majd ezzel amit most csinálok), az edzés mellett (amit hívjuk én-időnek, mert mindenkinek más az az idő amit magára szán). A határokba bizony beletartozik az is, hogy az én-időre szükségem van, hogy ne égjek ki, ne legyek feszült és tohonya… Nem mellesleg edzés alatt jönnek az ötletek. 😊

Tartalomgyártó lettem

Azt hiheted, hogy ez a tartalomgyártás nagyon egyszerű, de rengeteg időt vesz el, mert ott kell lenni mindig.
Ki kell tűnni valahogy, mert tényleg sok a tartalom a social médiában.
Én szeretnék értéket átadni és képviselni. Ez az, ami hajt.
Nem azért csinálom, hogy mindenki szeressen, hanem azért, hogy akinek szüksége van rám, az rám találjon.
De nem lehet mindig a toppon lenni. Fizikai lehetetlenség.
Egyik nap jobban megy, a másik nap mondatonként veszem fel és millió vágás van benne… Na bumm… A lényeg átmegy, és amúgy ez is szerethető.

De ami elengedhetetlen hajtóerőm lett az nem más mint az Access Bars. A vállalkozásom szárnyal a gondolataimmal együtt. Egyik téma a másik után.
Imádok írni. Verseket is írtam. Nagyon sok rövid időn belül született… Ontottam magamból a verseket. Ha lefeküdtem, jöttek a rímek, ha felkeltem, jöttek  a rímek.
Le kellett írnom, mert kitörtlődtek az agyamból. Felkeltem az éjszaka közepén is ha kellett, mert járt az agyam.
És tudod mit? Nem voltam fáradt…
Olyan volt nekem ez az új érzés, mint a drog. Hajtott, mentem, csináltam, mert akartam. Értelmet adott az életemnek.
Függtem tőle, de jó értelemben, mindent tudni akartam róla és magamról.

Tudtam, hogy mit akarok, és azt is, hogy egyedül én nem tudom megcsinálni. Na nem azért mert képtelen lennék rá, hanem mert nem az én kompetencia területem. Egyszerűen nem értek hozzá, és kell egy szakember, aki igen.

Mivel véletlenek nincsenek (legalábbis én nem hiszek bennük), előfizettem egy kommunikációs tanfolyamra, ahol egy közösséggel együtt voltunk jelen egy online térben. Ott találtam rá a weboldalkészítőmre és automatizált rendszer készítőre, Katára. Annyira tudta, hogy mit akarok, ez volt konkrétan az ő specialitása. Nincs olyan, amit ne tudna megcsinálni. Élete ez a vállalkozás. Ott segít, ahol tud, és jobbnál jobb ötletei vannak. Az első pillanattól megbíztunk egymásban. Nem ítélkezett nem nyomasztott soha, és minden kérdésemre kaptam választ. Én kikértem az ő tanácsát, ő elmondta, hogyan lehet jobb. Átolvas, javít, megmutat. Számomra ő a number 1.

Kész vagyok! – gondoltam.
Megütöttem a  főnyereményt vele. Ennek így kellett lennie. Nekem rá, neki rám volt szüksége. Azóta is vele dolgozom. Ő külföldön én itthon és minden flottul megy. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

Miért és kinek szeretnék segíteni?

A motiváció területén széles skálán mozgok, de a szívügyem a nők és a tinik.
Fontosnak tartom, hogy beszéljünk a verbális (szavakkal való) bántalmazásról, mert innen már csak egy lépés a fizikai, tettlegességgel való bántalmazás.
Egész korán, már általános iskolában jelentkezik. Úgy gondolom, ha itt megfogjuk és lekommunikáljuk a gyerekekkel, fiatal felnőttekkel, hogy hogy vehetik észre, és hogyan kezelhetik, esetleg hogyan ne legyenek ők is verbális bántalmazások áldozatai, és mik a következményei ennek, akkor lényegesebben kevesebben lesznek sérült felnőttek közülük.

És vannak azok a nők, akik már átestek (akár többféle) bántalmazáson, akik megtörtek, mint én.
Nekik újjá kell építeni az önbizalmukat ahhoz, hogy higgyenek magukban, hogy meg tudják határozni az értékeiket, és határt tudjanak húzni az életükben.
Őket fiatalon nem tanították meg arra, hogy mi az a verbális és fizikai bántalmazás.
És bár ez nem csak nőket érint, de többnyire mégis.
Szeretném ha ők vissza tudnák építeni magukat a fájdalom ellenére, és szeretném ha újra teljes pompájukban ragyognának, mert értékes emberek, akikre a társadalomnak is szüksége van.

Ha úgy érzed, egy olyan coachra, támogatóra, mentorra van szükséged,

• aki fogja a kezed, és hisz benned,
• aki nem csak kérdőívekkel és élettapasztalattal járulna hozzá a fejlődésedhez (legyen az magánélet vagy üzlet) hanem támogatna még egy kis energetikával is, ami az életed minden pontjára kihat,
• aki  spiri, és  hisz abban az energiában, hogy tudja, te azért kerültél hozzá, mert dolgotok van egymással,

akkor keress bátran (kapcsolat@onbizalomepito.hu), vagy nézz szét a gyönyörű weboldalamon a letölthető tartalmaknál, esetleg olvass el még egy blogot.

ÖnbizalomÉpítőd,
Nagyváradi Brigi