Semmi sem lehetetelen… Csak tudnunk kell, mennyire akarjuk.

Például mennyire akarunk változtatni az életünkön? Ha a válaszod az, hogy készen állsz fejben, és bármi is történjen, változást szeretnél az életedben, akkor számodra semmi sem lehetetlen. Megtetted az első lépést.

Mi is az a változtatás vagy változás?
Más néven kilépni a komfortzónádból, a kuckódból, a biztonságos teredből, a kényelmi zónádból, a mentális pihenő övezetedből – nevezheted bárhogy.
(Számos szinoníma jut eszembe erről a szóról. Vedd magadhoz ami hozzád közelebb áll.)

A komfortzónában való jelenlét azt jelenti, hogy a megszokott életviteledben élsz. Pl.:

  • Ha felhív egy ismerősöd vagy barátod, hogy menjetek el moziba, de már délután 5 óra van, ami neked már késő. Tutira lemondod, és inkább otthon a Netflixen nézel valami filmet.
  • Nem próbálsz meg főzni valami újjat a családnak, mert biztos vagy benne, hogy nem fogják megenni.
  • Mindig ugyanabba a közértbe mész vásárolni.
  • Mindig ugyanazon az úton mész be a munkahelyedre…

Érted, ugye?

Egy pici változtatás is megváltoztathatja az életedet. Lehet még nem tudod, hogy hogyan, de nem is kell előre látnunk a jövőt.

Találkozhatsz olyan emberekkel, akikkel közös élményeken estek át, új barátságok, új munkakapcsolatok alakulhatnak ki.

Tehát az első lépés a változás felé az elhatározás, ami megvan.

Ezután jön a „melósabb” rész!

Ahhoz, hogy megtedd a második lépést a változás felé, bizony bátorság kell. Dolgoznod kell magadon minden nap addig, amíg meg nem jön a bátorság… Kezdetben elég egy apró változtatás, egy új szokás bevezetése.

Ehhez segítségként csináltam egy kártyacsomagot is, amelyben üres kártyákat is találsz, hogy saját szokásokat is fel tudj rá írni.

Amikor gyakorolod ezeket a szokásokat rutinná válnak egy idő után. Ha nem megy egyedül, kérj meg egy barátot vagy egy családtagod, akibe a legjobban megbízol, aki önzetlenül segít neked, de ide be tudnám hozni a coach gondolatát is…

A coach az az ember aki támogat téged a célod elérésében. Akivel közösen kitaláljátok a következő lépést és bátorságra buzdít. Bármit meg tudsz beszélni vele, a célja, hogy önbizalmat és bátorságot öntsön beléd. Vele gyakorolhatsz bizonyos helyzeteket is ami tettekre ösztönöz.

Ha már megvannak a tettek, akkor az azt jelenti, hogy a bátorságod is megjött.

A bátorsággal megnő az önbizalmad is. Arra azonban ügyelj, és légy tudatában, hogy lehet nem úgy fog összejönni, ahogy elsőre elképzelted. Ilyenkor egy labilis ember újra önbizalomvesztésen megy át, ami akár mély depressziót is eredményezhet…

De te most jöttél ki ebből nem hagyod, hogy újra megtörténjen veled… Nagyon sokat dolgoztál magadon, hogy elérj egy önbizalommal teli ént és életet.

Tehát ha kudarcba ütközöl tisztázd magaddal, hogy ez nem a vég, csak egy tapasztalás…

Mit lehet csinálni egy tapasztalásból? Tanulni és fejlődni! Minél több élethelyzettel találkozol, annál több tapasztalást gyűjtesz magadnak… Ne félj a kudarctól, mert az tanít neked valamit, amit legközelebb majd jobban fogsz csinálni.

Lehetsz zavarban, de az csak egy átmeneti állapot. Vagyis nem állandó!

A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy a félelem ellenére is lépünk. És minden egyes lépéssel erősödik az önbizalmunk, még akkor is, ha közben megbotlunk.

Fontos felismerni, hogy az út nem mindig egyenes. Lesznek kanyarok, megállók, sőt visszalépések is. De ezek nem kudarcok, hanem jelzések. Azt mutatják, hol tartunk most, és merre érdemes továbbmennünk. Amikor ezt tudatosítjuk magunkban, már nem zuhanunk vissza a régi mintákba, nem engedjük, hogy egy-egy nehézség újra meghatározza az önértékelésünket.

Ne feledd: az, hogy dolgoztál magadon, nem vész el egy rossz nap, vagy egy sikertelen próbálkozás miatt. Az a belső munka benned marad. Az önbizalom nem azt jelenti, hogy mindig erősnek érzed magad, hanem azt, hogy gyenge pillanataidban is tudod: képes vagy felállni. Ha hibázol, állj meg egy pillanatra, nézz rá kívülről a helyzetre, és tedd fel a kérdést: “Mit tanít ez most nekem?”.

A válasz mindig közelebb visz önmagadhoz. És minél jobban megismered magad, annál stabilabbá válsz.

Ne siettesd a folyamatot. A fejlődés nem verseny. Engedd meg magadnak az emberi érzéseket, a bizonytalanságot, a zavart. Ezek mind részei az útnak. De ne ragadj bennük! Menj tovább, lépésről lépésre.

Mert minden tapasztalás hozzáad valamit ahhoz az emberhez, akivé válni szeretnél. És ha ezt szem előtt tartod, rájössz: nincs mitől félned. Az utad jó irányba vezet.

ÖnbizalomÉpítőd,
Nagyváradi Brigi